Long-erdő
A védett terület nagysága: 1 123 hektár.
Elhelyezkedés: A védett terület a Bodrog két oldalán, Sátoraljaújhely és Vajdácska között húzódik. (térkép)
Látogatás: Szabadon látogatható.
Kezelő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság
A Bodrog Magyarország egyik legszebb, szinte természetes állapotában fennmaradt, valóban élő folyója. A folyó ártere - különösen a déli, bodrogközi oldalon - ma is hatalmas, tele morotvákkal, kis tavakkal, tocsogós-lápos területekkel, ártéri erdők kisebb-nagyobb foltjaival. Ezek között is különleges azonban a Sárospatak és Sátoraljaújhely között elterülő erdőfoltok sora.
A terület - különösen az északi oldal - a mezőgazdasági területek közé ékelődő, morotvákkal, kis lefűződött tavacskákkal tagolt, burjánzó erdő. A vízen tavirózsa, a nedves partokon nyári tőzike és mocsári lednek él. Az állatvilág is gazdag, az erdőkben kis énekesek sokasága fészkel, a parton szürke gém, nagy kócsag figyel, és a zavartalanabb részeken kabasólyom és fekete gólya fészkel.
A terület hírnevét azonban annak köszönheti, hogy - meghökkentő módon - az ártéri tölgy-kőris-szil ligeterdők helyét ezen a tájon bükkelegyes gyertyános-tölgyesek veszik át. Hamisítatlan hegyi erdőtársulás - miként ezt alátámasztja az aljnövényzetben található hegyi fajok (pl. az orvosi tüdőfű vagy az erdei pajzsika) jelenléte is.
Mindez egy folyóparton, alig kétszáz méterrel a tengerszint felett! A botanikusok magyarázata szerint valóban egykori bükkösök maradványerdeiről van szó, amit a hely földrajzi fekvése és mikroklímája magyarázhat. A Kárpátokhoz közeli, és északra nyitott terület viszonylag hűvös, nyáron a párolgó víz hőelvonó hatása is csökkenti a hőmérsékletet. Így volt lehetséges, hogy a Zempléni-hegységből leereszkedett ez a hidegkedvelő társulás, és hozta magával a valódi zempléni kuriózumokat, például a kék meztelen csigát.
A terület másik érdekessége, hogy a Longi-erdőben jó néhány névvel jelzett, és - legalábbis egykor - a helyiek által is tiszteletben tartott famatuzsálem él. A fák többségét a terület egykori birtokosa nevezte el lányairól: így kapták a Diána-, az Izabella- vagy a Mária-fa nevet ezek a száz évnél is öregebb nyár- és bükkfák, a Háromhonvéd-fák is (a jeles fák egy része sajnos már elpusztult, a többi híres fát kis kerítés övezi).
