Jaksity György: Európa jövőjét tekintve fontos kérdés, hogy hány őrült kerül döntési pozícióba

Az Európa Pont beszélgetésének résztvevői: Jaksity György, a Concorde Értékpapír alapítója, Győrffy Dóra, közgazdász, egyetemi tanár, Gyenes Zoltán, gazdasági elemző az Európai Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatóságán, Pásztor Szabolcs, az Oeconomus kutatási igazgatója és Inotai Edit újságíró – Fotó: Telex

Az Európai Unió gazdasági versenyképességét leginkább a piac széttagoltsága gátolja, ami miatt a kontinens jelentős hátrányba kerül az egységesebb Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Míg Magyarország a hatékonyság javulása nélkül növekedési csapdába esett, az európai kilábaláshoz a bürokrácia visszaszorítására és a belső piacok integrációjára lenne szükség. A témáról az Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodája és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete szervezett kerekasztal-beszélgetést, ahol elemzők és közgazdászok vitatták meg a legnagyobb problémákat.

Ha éjjel-nappal melózol, az Egyesült Államokban sikeres lehetsz, ez Európában nehezebb

Győrffy Dóra közgazdász és egyetemi tanár szerint az Európai Unió versenyképességének legnagyobb akadálya a piac széttagoltsága. Míg Kína és az Egyesült Államok egységes, hatalmas belső piaccal rendelkezik, addig az EU-t 27 különböző ország alkotja, eltérő szabályozásokkal és gazdasági környezetekkel. Ez jelentősen megnehezíti, hogy Európa felvegye a versenyt a két nagy gazdasági hatalommal.

Jaksity György közgazdász, a Concorde Értékpapír alapítója egyetértett ezzel, de kiemelte, hogy nem az Európai Uniót, hanem az eurózónát érdemes az Egyesült Államokkal összehasonlítani, mert ennek a kettőnek van hasonló gazdasági berendezkedése. További nehézséget okoz Európában a nyelvi tagoltság, hiszen az Egyesült Államokban egy nyelvet beszélnek, ami könnyebbé teszi a területek közötti mozgást.

Gyakorlati példát is hozott arra, hogy vállalati szempontból miért nehéz egy európai szereplőnek egy másik uniós országban üzletelnie. Sokáig keresgéltek a Concorde-nál, hol hozzanak létre egy új leányvállalatot, míg végül Írország mellett döntöttek. „Miért azt találtuk meg? Mert Írország van a leginkább rákényszerülve arra, hogy globálisan működjön”, leginkább a földrajzi adottságok és az angolszász berendezkedés miatt. Jaksity szerint nagyon komoly energiát fordítottak az ország kiválasztására, minden lényeges gazdasági központot megvizsgáltak Európában, de mindenhol arra jutottak, hogy nagyon nehezen tudnának fennmaradni.

Azt tapasztalták, hogy mindenhol megvannak a gazdasági klikkek és a külföldi szereplőknek nagyon nehéz egy másik EU-s tagország gazdaságába beépülni.

„Ebben Amerika sokkal nyitottabb. Ez nem azt jelenti, hogy ott nem rohadt nehéz sikeres lenni, mert nagyon nehéz. De ez a fajta zártság, ez a fajta akadály kevésbé van jelen. Ha jó vagy, éjjel-nappal melózol és tudsz valamit, akkor Amerikában komoly esélyed van, hogy sikeres leszel. Európában ez nem elég.”

Hozzátette, hogy az Egyesült Államokban nem szimplán egyetemek, hanem egyetemi vállalkozói, kutatói ökoszisztémák jöttek létre például San Francisco vagy Boston körül, és hiába lennének Európában is ígéretes techhubok, a különböző elemeket nem sikerül összekovácsolni.

Integrációra lenne szükség

Győrffy példaként említette, hogy Európában a szolgáltatások mindössze 5–8 százaléka áramlik határokon át, túlnyomó részük a tagállamokon belül marad. Ez azért jelent komoly problémát, mert a szolgáltatások az európai gazdaság mintegy 45 százalékát teszik ki, így a korlátozott verseny és az alacsonyabb termelékenység visszafogja a növekedést. Ennek következménye, hogy az európai gazdaság termelékenysége jelenleg az amerikai szint 80 százalékát sem éri el. Gyenes Zoltán, az Európai Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatóságának gazdasági elemzője hozzátette, soha nem dolgoztak az EU-ban annyian, mint jelenleg, a foglalkoztatottsági ráta magas. Azt aláírta, hogy a szolgáltatások tekintetében nem igazán jött létre egységes piac, de szerinte ezért nem feltétlenül az Európai Bizottságot kell elővenni, hiszen a tagországok nagyon sokszor nem érdekeltek abban, hogy az egységes piac létrejöjjön egyes ágazatokban.

Győrffy szerint ahhoz, hogy ez megváltozzon, a belső piacokat minél inkább integrálni kellene az EU gazdaságába. Hasonló integráció már előfordult az EU-ban, az energetika területén, ahol a közös európai szabályozás kifejezetten erősítheti a tagállamokat. Az elmúlt 25 évben az EU az energiapiacon fokozatosan lebontotta a nemzeti monopóliumokat, egységesítette a szabályokat és megteremtette a versenyt. Ennek köszönhetően az európai piac ellenállóbbá vált a külső sokkokkal, például az orosz gázpiaci hatásokkal szemben, és viszonylag gyorsan stabilizálódni tudott.

Az európai gazdaság felzárkóztatására az Európai Bizottság korábban felkérte Mario Draghit, az Európai Központi Bank (EKB) volt elnökét és Enrico Lettát, korábbi olasz államfőt, hogy készítsenek tervet a versenyképesség növelésére. Szerintük a megoldáshoz gyökeres fordulatra van szükség, aminek központi eleme az európai egységes piac valódi kiteljesítése és a felesleges bürokrácia visszavágása.

A jelenlegi európai szabályozás – mint például a GDPR vagy a mesterséges intelligenciára vonatkozó törvények – inkább a kockázatok kiszűrésére és a fogyasztóvédelemre fókuszálnak, mintsem a gazdasági növekedés serkentésére, ami elriasztja az innovatív cégeket. A javaslatok között szerepelt a tőkepiaci unió létrehozása is, ami lehetővé tenné, hogy a széttagolt nemzeti piacok helyett egy hatalmas európai forrás álljon a startupok rendelkezésére, csökkentve az Egyesült Államokba irányuló tőkemenekülést. Draghi egyébként épp a napokban beszélt arról, hogy Európának konföderációból föderációvá kellene válnia, mert úgy látja, hogy az eddigi globális rend mára kudarcot vallott és megszűnt létezni.

Gyenes szerint egyébként a Draghi-jelentés megadta a kezdőlökést az Európai Bizottságnak, hogy aktív, a megoldást kereső beszélgetések induljanak a versenyképességről. A javaslatok megvalósítása viszont nehéz, mivel az integráció mélyítése, például a közös energiaügyi vagy pénzügyi felügyelet, gyakran sérti a nemzeti szuverenitást, a szakértők többsége egyetértett abban, hogy érdemi javulás nélkül fenntarthatatlanná válik az európai jóléti modell.

Pásztor Szabolcs, az Oeconomus kutatási igazgatója hozzátette, hogy innovációból nincs hiány Európában, de kevés jó ötlet jelenik meg a piacon és lesz belőle szabadalom. 1995-ben például a nemzetközi szabadalmaknak nagyjából 15 százalékát elvitte Európa, 2020-ban már kevesebb, mint 5 százalékot. Jelenleg az ázsiai térség a 80 százalékát elviszi a szabadalmaknak.

Magyarország régiós szinten a sereghajtók között van

A magyar versenyképességről azt mondták a résztvevők, hogy a problémáról sokat beszélünk, de hiába, mivel nem igazán történt érdemi változás. Győrffy Dóra arról beszélt, Magyarország egy úgynevezett növekedési csapdába került. A gazdasági teljesítményt alapvetően három tényező határozza meg: a befektetett tőke, a rendelkezésre álló munkaerő és az ezek felhasználási hatékonyságát jelző termelékenység.

A legnagyobb probléma, hogy 2010 és 2025 között a magyar termelékenység az uniós átlaghoz képest érdemben nem javult. Bár történt növekedés, az csupán az EU általános ütemét követte, így elmaradt a felzárkózás, miközben a régiós versenytársak – legnagyobb mértékben Románia – jelentős javulást mutattak fel, és lehagyták Magyarországot, kivéve Szlovéniát.

Mivel a hatékonyság nem javult, a korábbi évek növekedését kizárólag a tőke és a munkaerő extra bevonása fűtötte. A kormány sikerként könyvelheti el a foglalkoztatottság bővülését (2010 óta közel 800 ezer új munkavállaló), a növekedést pedig 2010 és 2022 között az évi körülbelül 4 százaléknyi uniós forrás, az alacsony kamatokkal támogatott hitelezés tartotta fenn.

Ez a modell azonban mostanra kimerült: a munkaerőpiac tartalékai elfogytak (amit csak vendégmunkásokkal lehetne pótolni), az uniós források bizonytalanok, a beruházások befagytak, így valódi termelékenységi fordulatra lenne szükség.

Nagyformátumú politikusra nem biztos, hogy szükség van, de sokan tudnak óriási károkat okozni

Jaksity György arra a kérdésre, hogy van-e vízió vagy nagyformátumú vezető európai szinten, aki Kínával vagy az Egyesült Államokkal szemben fel tudna lépni, azt mondta, nem tud ilyen embert kiemelni, de nincs is szükség arra, hogy mindig legyen nagyformátumú politikus. Szerinte sokkal inkább arra érdemes koncentrálni, hogy milyen emberek kerülnek döntési pozícióba, mivel egy-egy „kisformátumú”, de az Európai Unió egysége szempontjából káros szereplő, például a brexit felbújtói, óriási károkat tudnak okozni az európai gazdaságnak.

Mint mondta, „beszélhetünk nagyívű közgazdasági kérdésekről, de néhány ilyen kisformátumú szerencselovag nagyon komoly károkat okozott az Európai Uniónak az elmúlt évtizedekben. És

nem szabad alábecsülni egy-egy őrültnek a képességeit arra, hogy tönkretegyen dolgokat. Megjavítani nagyon keveset tud, kárt okozni viszont elképesztő mértékben. Szerintem Európa jövőjét tekintve fontos kérdés, hogy hány őrült kerül döntési pozícióba.”

A teljes beszélgetést az Európa Pont Facebook oldalán lehet visszanézni.

Forrás: Telex.hu