Zsiday Viktor: még egy egyetemista is tudja, hogy lehetne 3 százalék körüli növekedés Magyarországon

A magyar gazdaság növekedési kilátásai nem olyan borúsak, mint azt a közvélekedés sugallja. Megfelelő gazdaságpolitikai lépésekkel a következő évtizedben akár évi 2–3 százalékos bővülés is elérhető lehet. A jelenlegi problémák kezeléséhez elsősorban a piaci mechanizmusok helyreállítására, a költségvetés stabilizálására és az európai integrációs folyamat elmélyítésére lenne szükség - írja Zsiday Viktor friss blogbejegyzésében.

A hazai gazdasági közhangulat jelenleg rendkívül pesszimista - kezdi írását Zsiday Viktor, nemrégiben visszavonult befektetési szakember.

A kilátástalanság érzése általánossá vált: sokan úgy vélik, hogy nincs érdemi gazdasági gyarapodás, és a jövőben sem várható. Az infláció felemésztette a béremeléseket, a költségvetés helyzete törékeny, a jövőképek pedig sötétek.

A szakember szerin ez a hangulat emlékeztet a 2013 körüli időszakra, amikor hosszú, növekedés nélküli évek után hasonló szkepticizmus uralkodott a gazdasági fejlődés lehetőségeivel kapcsolatban.

Különösebb csodareformok nélkül, racionális és következetes gazdaságpolitika mellett Magyarország a következő 5–10 évben reálisan elérheti az évi 2–3 százalékos növekedési ütemet

- hangzik el az erős állítás. Ez nem automatikus pálya, de viszonylag mérsékelt, jól célzott erőfeszítésekkel megvalósítható.

A magyar gazdaság elmúlt három évben tapasztalt nehézségeinek három fő forrása azonosítható.

• Az első, és egyben legfontosabb tényező a kiszámíthatatlan állami beavatkozások sorozata, amely háttérbe szorította a piaci mechanizmusokat. A versenyszféra visszaszorulása és a korrupciós gyakorlatok térnyerése nem csupán az utóbbi évek problémája: ez magyarázza az elmúlt 10–15 év gyenge termelékenységi növekedését is. Ha az állami kedvezményprogramok hajszolása és a kapcsolati tőke építése helyett újra a tényleges piaci verseny kerülne előtérbe, az önmagában is jelentős előrelépést jelentene.
• A második súlyos probléma a folyamatos költségvetési kiigazítási kényszer. Ez a 2020–2022 közötti túlzott állami költekezés, valamint a 2017–2019-ben folytatott expanzív fiskális és monetáris politika utólagos korrekciójának következménye. Pozitívum, hogy a kormány már megtette az első nagyobb lépéseket a kiadások visszafogására. A főbb költségvetési mutatókban ez azért nem látszik egyértelműen, mert közben drasztikusan megemelkedtek a kamatkiadások. Közgazdasági értelemben az elsődleges költségvetési egyenleg a kulcsfontosságú mutató. Ennek nullszaldó körül, vagy inkább enyhe többletben kellene lennie. Ehhez további, a GDP arányában mintegy 1–1,5 százalékpontnyi bevételnövelésre vagy kiadáscsökkentésre lenne szükség. Ez elvben komolyabb növekedési áldozat nélkül is elérhető: például a fölösleges állami gazdasági szerepvállalás visszafogásával, a társaságiadó-kedvezmények és egyházi juttatások mérséklésével, a korrupció visszaszorításával, illetve a propagandakiadások leépítésével. Egy hiteles, középtávú euróövezeti csatlakozási céldátum bejelentése néhány éven belül jelentősen mérsékelhetné az ország kamatterheit.
• A harmadik akadály a háztartások és a vállalatok erősen negatív várakozása. Ez minden recessziós időszak velejárója, de önmagában is fékezheti a beruházásokat és a fogyasztást. Az uniós források beáramlása 2027–2028 körül érezhető növekedési fordulatot hozhat, ami megtörheti a tartós pesszimizmust. Külső kockázatot jelent ugyanakkor a német gazdaság gyenge teljesítménye, amelyre a magyar gazdaságpolitika nem vagy csak korlátozottan tud hatni.

Az elmúlt két évtizedben a régió növekedésének egyik fő hajtóereje a nagy európai bérarbitrázs volt, vagyis a termelés áthelyezése az alacsonyabb költségű térségekbe. Ebben a folyamatban még ma is érdemi tartalékok rejlenek.

A magyarországi órabérek jelenleg 20–40 százalékkal alacsonyabbak, mint a hasonló humántőkével rendelkező, korábbi uniós perifériaországokban.

Ha Magyarország kiszámítható, megbízható uniós tagállamként működik, továbbra is vonzó célpont maradhat a külföldi tőke számára

- véli a befektetési szakember. Új munkahelyek jöhetnek létre, és a hazai vállalkozások előtt is új növekedési lehetőségek nyílhatnak meg.

Zsiday szerint a 2027 és 2035 közötti időszakban az évi 3 százalék körüli gazdasági növekedés reális cél lehet.

Eléréséhez nem látványos, hanem inkább józan, kiszámítható lépésekre van szükség: a normális piaci mechanizmusok helyreállítására, az Európai Unióval való kapcsolatok rendezésére, valamint az euróövezethez való csatlakozás előkészítésére. Ehhez nincs szükség unortodox megoldásokra vagy különutas gazdaságpolitikai kísérletekre. Egy következetes, európai normákat követő gazdaságpolitika elegendő lenne.

A szükséges lépések listáját bármely hazai közgazdasági egyetem tehetségesebb mesterszakos hallgatói is össze tudnák állítani

- írja Zsiday. Ha ez az alapszintű feladatsor teljesül, akkor kezdődhet el valóban az a szakmai gondolkodás, amely arról szól, hogyan emelkedhetne ki Magyarország a régió országai közül, és hogyan léphetne tartósan magasabb növekedési pályára.

Címlapkép forrása: Portfolio

Forrás: Portfólió