Rátka | Német Nemzetiségi Tájház

Cím: 3908, Rátka Iskola tér 16. (térkép)
Telefonszám: (47) 374-019, (20) 542-1359
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Nyitvatartás: Munkanapokon 8-16, hétvégén előzetes bejelentkezés alapján

Rátka Község népességszáma évtizedek óta fogyóban van, és ezzel a tendenciával párhuzamosan egyre inkább feledésbe merül az őslakosság kultúrája, hagyományai, népszokásai. Éppen ezért 1986-ban a Községi Tanács akkori vezetése úgy döntött, hogy az Iskola tér 18. szám alatt található 1824-ben épült - időközben coffstílusa miatt műemlékké nyilvánított - parasztházat megszerzi és tájházként berendezi, hogy maradandó emléket állítson Rátka múltjának, és hogy ezáltal az ide látogató felnőttek, fiatalok megismerhessék őseink életvitelét, használati tárgyait és szokásait. Így vált lehetővé a nemzetiségi lakosság által korábban használt lakás-, berendezési-, és tárgyi eszközeinek átörökítése, hagyományaik továbbápolása és a meglévő muzeális értékeik megmentése. A tájház kialakítása szükségessé tette az épület eredeti formában történő helyreállítását: a belső kemence kialakítását, a külső tetőszerkezet renoválását és a kerítés felépítését is.

A lakosság elfogadta, sőt támogatta a település testületének elhatározását, s előkerültek az épületek padlásán elraktározott régi használati tárgyak, bútorok, párnák, ruhák és képek, melyeket a Tájház udvarára szállítottak. Az egész község megmozdult: voltak akik nem tudtak eszközöket hozni, ám értettek azok megjavításához, így ők abban segédkeztek. A cél érdekében együtt dolgozott cipész, asztalos, kőműves, szabó, tanár és hivatalnok. A szükséges pénzügyi fedezetet az épület felújításához - annak eredeti formában történő visszaállításához - a Községi Tanács, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség és a lakosság közösen biztosította. Az épület visszanyerve eredeti alakját 1990-ben tájházként került átadásra. Helyet kapott benne egy állandó kiállítás is, amelynek keretében a látogatók megismerhetik őseink népviseletét.

Állandó kiállítás

Paraszti lakáskultúra és népviselet

Az épület eredetileg két család otthonául szolgált. A közös konyhából - pitvarból nyíltak a szobák. Az elsőszoba az utcára néz, ez volt az egyik családé, a másik család az udvarra nézőt lakta. Nem volt ritka, hogy a nagy alapterületű szobákat ácsolt deszkafallal kettéválasztották a helyiség tengelyében. Az elsőtér a "tisztaszoba" funkcióját látta el, míg a belsőtér a főzés és a hétköznapi tartózkodás színtere lehetett. Ma ezt az állapotot már nem találhatjuk.

Az udvarra egy, az utcára két szimmetrikusan elhelyezett ablak néz. Az utca két ablaka köré került a komót, ebben tárolták a ruhaneműeket. Teteje hímzett terítővel takarva ad helyet az ünnepi étkezés céljait szolgáló keménycserép és fajansz findzsáknak, bögréknek, tányéroknak és csészéknek. A fal melletti részen sorakoznak a kegytárgyak. A komót fölött nagy tükör lóg a falon, körötte apró szentképek. Két oldalt egy-egy szenteltgyertya látható, ezeket nagy vihar alkalmával, bajelhárítás szándékával égették.

A szoba három falát változatos témájú szentképek és hímzett falvédők díszítik. A bal első sarokban áll a karoslócák által körülfogott asztal, fölötte díszes petróleumlámpával. A hátsó fal mentén egymás végében két magasra vetett ágyat találhatunk. Alul a szalmazsák, rajta Iepedővel, majd páronként fektetett, csipkés végű színes-betétes 6 párnával, végezetül az "A" alakban hajtott "talpra állított" dunnával. Ezeket fehér ágytakaróval terítették le. Jobbról, a keresztfal mellett áll a tűzhely, a hagyományos cserépkályha, mögötte kőből rakott alacsony fekvőhely a gyerekeknek.

A konyha központi terét, a kéményalját a négyzetes alakú fekvő kemence tölti ki. A helyiség fölött kőből mívesen rakott, boltozatos szabadkémény áll, ide ömlött mind a kemence mind pedig a két szobát fűtő kályhák füstje. A szabad falfelületeken sütő- és főzőeszközök sorakoznak.

A konyha után a hátsó szoba következik - ma népviseleti kiállítás látható benne -, majd a kamra. Amikor a két család osztozott a lakóházon, ezt a helyiséget is kettéválasztották.

Az épület utolsó helyisége az istálló: végében kőből rakott, faperemmel ellátott jászol, jobbról egy dikó áll, alkalmi fekvőhely a legények számára, valamint itt látható az igázás eszköze, a fajárom is.

A gazdasági udvaron találhatjuk az épület sarkához ragasztott tyúkólat, a telekhatár mentén egy félereszes színt, valamint itt áll még a hidasól is, amely a sertések lakhelyéül szolgált.