A Zempléni-hegység vadonjának mélyén, a pálházai kisvasút rostallói végállomásától indulunk kilátásban gazdag, változatos gyalogtúránkra. Az Ördög-völgyben kapaszkodunk fel az idilli Mlaka-rétre, a Sólyom-kőről nyíló pazar panoráma után az Országos Kéktúra útvonalán a mesés István-kúti nyírjesen át újabb parádés kilátópont következik, a Nagy-Péter-mennykő, majd a Pengő-kő jellegzetes sziklaképződményeit érintve gyönyörű bükkerdőben ereszkedünk vissza Rostallóra.

A túra hossza: 17,5 km

A túra időtartama: 6 óra, kisebb pihenőkkel

A túra jellege:

Hosszú, közepesen nehéz gyalogtúra jól jelzett turistautakon, erdészeti utakon kisebb meredek kaptatókkal. Vízvételi lehetőség az István-kútból, ill. a túra végén, a Dérföldi-forrásból.

Kiindulópont:

Rostalló, a pálházai kisvasút végállomása. Az erdei kisvonat áprilistól októberig naponta háromszor közlekedik. Menetrend.

Autóval megközelíthető Pálháza felől Kishután keresztül Kőkapu felé. Kőkaputól, a vadászkastélytól még bő egy km. Parkolóhelyek.

Szintkülönbség:

450 m fel, ugyanannyi le. A szintkülönbség szépen oszlik el, nagyon meredek kaptatók, lejtők nincsenek.

rostallo kor terkep

Térképkivágat: Zempléni-hegység (északi rész) 1:40 000 (Cartographia)

A túra leírása

Magyarország legrégibb erdei kisvasútjának végállomásától, Rostallótól (270 m) indulunk. A sínek végénél az út ketté ágazik, a bal oldali ágon, a S jelzéseken megyünk, jobbról a kulcsosházat mellőzve. A széles földutat 5 perc séta után sorompó zárja a forgalom elől. Hamarosan keresztezzük a patakot, az egyre szűkülő, árnyas Ördög-völgyben emelkedünk lassan, majd kb. egy km után a szekérút élesen jobbra kanyarodik fel, egy darabig követjük, de pár méter után a S jelzések hirtelen balra térnek és levágják a dózerút nagy kanyarulatát.

Hangulatos bükkerdőben, az Ördög-völgy feletti hegyoldalba vágott kényelmes sétányszerű utunk fokozatosan emelkedik. Jobbról nagy sziklaalakzatok alatt haladunk el, később a széles szekérút balra kanyarodik, a jelzett ösvény pedig irányt tartva egyenesen kapaszkodik ki a völgyből. Meredekebbé váló gyalogutunk szép bükkösben később újra eléri a szekérutat, és pár perc alatt fel is érünk az idilli fekvésű Mlaka-rét turistaút-csomópontjához.

A nyírfacsoportokkal tarkított üdezöld Mlaka-rét (500 m) északi végében pihenőpadokon szusszanhatunk egyet. Az Országos Kéktúra útvonala is itt megy keresztül, de mielőtt rálépünk a Kékre, mindenképpen tegyünk kitérőt a K∆ jeleket követve a Zempléni-hegység egyik legszebb pontjára, a Sólyom-kőre. A S, S∆ és K∆ jelű széles földút átvág a réten, majd a végénél jobbra térünk le a K∆ és S∆ jelzésű ösvényre, mely fenséges bükkösben kapaszkodik fel a Sólyom-kő-tető déli végének impozáns sziklaletöréséhez, a Sólyom-kőhöz (564 m). Az impozáns sziklaorom tetejéről káprázatos kilátás nyílik a zempléni hegyekre, a regéci várra. Legyünk nagyon óvatosak, a sziklafal szélét korlát nem védi, a mélység jelentős, a napos sziklaterasz viszont kényelmesen tágas, gyönyörű hely.

Visszamegyünk a Mlaka-rétre és a pihenőnél balra fordulunk az Országos Kéktúra vonalára. Kényelmes, széles szekérutunk lustán kanyarog az árnyas bükkösben, majd egy Y alakú elágazásnál, a fokozottan védett természeti terület táblánál balra térünk le. Pár perc alatt kiérünk a csodaszép István-kúti Nyírjesben álló erdészházikó bájos kis gerendaépületéhez.  Előtte pihenőpadokon csodálhatjuk a védett nyírfacsoportokat, ligeteket. A ház mögött zöld algával borított tavacska fekszik. Mellőle KO jelzésű ösvény vezet a hideg vizű István-kút forrásához. Tovább követve a KO jelzéseket egy pihenőpadokkal is felszerelt kulcsosházhoz érünk, majd az ösvény becsatlakozik a Kéktúra vonalába.

Fiatal nyírfák közt kaptatunk egyre meredekebben, végül egy újabb védett terület táblánál ismét elérjük az erdészeti szállítóutat. A Bagoly-bérc-tető oldalában emelkedő utunk átvág egy fenyvesen és egy széles bal kanyar után tisztáshoz ér. Az útjelzőtáblás elágazásnál a K∆ jelű ösvényen ne hagyjuk ki a kitérőt kirándulásunk másik csúcspontjához, a fantasztikus kilátást nyújtó, beszédes nevű Nagy-Péter-mennykőhöz (709 m). Jobbra térünk le a Kéktúráról, átvágunk az üdén zöldellő, dús füvű tisztáson. A magas fűben jól járható csapás a rét végén fenséges szálbükkösbe bújik be, majd pár perc enyhe kaptatóval ér ki a Nagy-Péter-mennykő meredek sziklaperemére. A Zempléni-hegység északi részére, a Milic-csoportra, a füzéri várra nyílik felejthetetlen kilátás. A sziklaterasz nevét valószínűleg a gyakori villámcsapásokról kapta, szóval viharban inkább kerüljük el a biztonság kedvéért.

Visszatérünk a Kéktúrára, és jobbra fordulva folytatjuk túránkat a széles, még száraz időben is sokszor nagy pocsolyákkal, sárfoltokkal szabdalt dózerúton. Egy széles jobbkanyar után balra megnyílik a táj, egykor itt fenyves sötétlett, a tarvágás egészen a Tokár-tetőig felér, a kilátás pedig a regéci várhegyig terjed. Amikor ismét erdőbe ér az út, balra letérő kínálkozik a K∆ jelű ösvényen a hegység egyik legnagyobb, jégkorszakban erodálódott vulkáni sziklaformációjához, a több mint 10 méter magas Pengő-kőhöz (712 m). A bizarr andezitalakzatok erdővel borított részen állnak, így a korábbiaktól eltérően innen nincsen kilátás, de méretük és formájuk igazán különlegessé teszi őket.

Visszatérve a Kéktúrára, folytatjuk utunkat a kényelmes kocsiúton, egy km sétával elérjük a rostallói letérőt. Jobbra térve a jól járható, széles K+ jelű földútra elbúcsúzunk az egyenesen továbbmenő Kéktúrától. Nyírfaligetek, fenyőcsoportok közt kényelmesen sétálunk a Kis-Tokár-tető nyugati oldalában, majd egy Y alakú elágazásnál a K+ jelzések a bal oldali, lejtős útra kalauzolnak. Balra lent, a Cserenkő-patak sötét völgye, eleinte közel járunk a patakhoz, később a Susulya-tető oldalában harántoló szekérúton ereszkedünk lassan, de biztosan, gyönyörű bükkerdőben.

Hamarosan leérünk a Solymos tágas mezejére, ahol több út is találkozik, véget ér a K+ jelzés, és jobbra térünk a S jelzésű útra. Sajnos itt elég nehéz megtalálni a jelzéseket, útjelzőtábla sincs, ne az élesen jobbra kanyarodó széles kocsiutat válasszuk, és ne is menjünk tovább egyenesen a kavicsos úton, hanem kvázi az eddigi utunkkal derékszögben jobbra tartó kissé benőtt, füves aljú ösvényen induljunk tovább, melyen hamarosan azért feltűnnek az első S jelzések.

Utunk sűrű bükkösbe tér, mélyútszerűvé válva, folyamatosan lejtve ereszkedik egyre lejjebb egy kis völgyecske mentén. Felhagyott külszíni bányafalakat mellőzünk, majd a Mar-lak nevű házikó mellett megyünk el. Egy balról érkező, széles, jól járt földútba csatlakozunk, és egy km sétával a balra található gyér vizű Dérföldi-forrásnál lévő pihenőhelyhez érünk. Pár lépés és egy erdészeti út aszfaltján folytatjuk tovább túránkat, melyen 8-900 méter után jutunk vissza kiindulási pontunkra, Rostallóra.

(További információk és érdekességek a forrás oldalon)

Forrás: kirandulastippek.hu