Szegényház? Elkeserítően keveset költenek a magyar háztartások, kiderült, miért

szegenyhaz cimlapkep 02

A magyar lakosság fogyasztási szintje az egyik legalacsonyabb az EU-ban, még annál is kisebb, mint ami a relatív fejlettségünkből adódna. A Magyar Nemzeti Bank szakértői több okot is azonosítottak a szomorú jelenség mögött, és javaslatokat is megfogalmaztak a helyzet javítására.

A háztartások fogyasztása több szempontból fontos mutatója a gazdaságnak. A tapasztalatok szerint például a lakosság jólétérzete sokkal szorosabban kötődik a fogyasztáshoz, mint a jövedelemhez, többek között azért, mert a bizalmi faktor ugyanúgy fontos jóléthez, mint a fogyasztási aktivitáshoz. Nem véletlen, hogy az Eurostat is kiemelten közli a háztartások végső fogyasztását (actual individual consumption, AIC), és úgy tekint rá mint "a háztartások anyagi jólétének mutatójára."

E szempontból a magyar helyzet uniós összevetésben igen sanyarú: a háztartások egy főre eső fogyasztása (vásárlóerőparitáson mérve) csak Bulgáriában volt kisebb 2022-ben. 2023-ra még nincs adat, de a fogyasztási dinamikák közötti különbség alapján nem lenne meglepő, ha az utolsó helyre csúsznánk vissza a 27 uniós tagország között. (Tavaly Magyarországon a háztartások fogyasztása 3%-ot meghaladó mértékben zsugorodott, Bulgáriában 6% körüli ütemben nőtt.)

szegenyhaz grafikon 01

szegenyhaz grafikon 02

Így állunk

Mi az, amiből ennyire keveset fogyaszt az ország? Az MNB elemzése (pdf) rámutat, hogy valóban a háztartások klasszikus kiadásai az alacsonyak. A közösségi fogyasztásra (ez tartalmazza az államigazgatási, honvédelmi szolgáltatásokat, közútfenntartást stb.) meglepő módon egy főre jutóan uniós átlag felett költünk, természetbeni juttatások formájában (oktatás, egészségügy) pedig a régiós átlagnak megfelelően veszünk igénybe szolgáltatásokat. A mindennapi fogyasztási kiadásokra (élelmiszer, tartós fogyasztási cikk, utazás, kommunikáció stb.) viszont a magyar háztartások uniós viszonylatban látványosan keveset fordítanak. Még a közvetlenül előttünk álló csehek adata is jóval magasabb, az utolsó Bulgária pedig a nyakunkon van:

szegenyhaz grafikon 03

A 27 tagú Európai Unióban a legfontosabb fogyasztási csoportokban a 25-27. helyen állunk, ilyen például az élelmiszer, a ruházat, az egészségügy, a telekommunikáció vagy éppen a szabadidő.

Fejletlen az ország, kevés a munkavállalói jövedelem, persze hogy nincs lehetőség a háztartásoknak a több költésre - hangzik a laikus válasz a fentiekre. Ám a helyzet ennél jóval rejtélyesebb, hívják fel a figyelmet az MNB közgazdászai. A magyar háztartások ugyanis még az ország fejlettségéhez képest is keveset költenek. Látványosan mutatkozik meg ez az alábbi ábrán, ahol jól látható, hogy a munkatermelékenységünkhöz viszonyítva érdemben magasabb fogyasztási szintnek kellene lennie.

szegenyhaz grafikon 04

De ha munkatermelékenységünk alapot adna rá, akkor miért tűnik úgy a fogyasztás alapján, mintha még szegényebbek lennénk? Az MNB több hosszabb távú (strukturális) és rövid távú (ciklikus) tényezőt azonosított.

Van magyarázat, de nem leszünk tőle boldogabbak

Az első dolog, amit fontos megértenünk, hogy az országban megtermelt értékből (GDP) hogyan lesz fogyasztás.

GDP-GNI rés: Először is a magyarországi GDP egy része a külföldiek jövedelme lesz, ezért a nemzeti jövedelem (GNI) kisebb, mint a GDP. Ez főként azért van így, mert a vállalati profit egy része a külföldi tulajdonosokat illeti, ahogy a hitelkamatok egy része is a külső gazdasági szereplőket gazdagítja. A közhiedelemmel ellenétben ez a rés nem olyan óriási, de azért megjegyzésre méltó, hiszen ez egy olyan része a gazdasági teljesítménynek, amiből biztosan nem nagyon lesz lakossági fogyasztás.

szegenyhaz grafikon 05

A GNI kis része lesz háztartási jövedelem. A fenti tényezőnél jóval lényegesebbnek tűnik az, ahogy a GNI-on, vagyis a nemzeti jövedelmen a háztartások, a vállalatok és az állam osztozkodnak. Míg 1995-ben a háztartások kapták ennek a háromnegyedét, addig most már a kétharmadát sem. Vagyis a háztartások kezébe arányaiban lényegesen kevesebb fogyasztásra fordítható jövedelem kerül, mint 25 éve. (Ugyanez igaz, ha nem a GNI-ra, hanem a szűkebb GNDI-ra, az elkölthető nemzeti jövedelemre vetítjük a lakossági jövedelmeket.) AZ MNB elemzése arra is rámutat, hogy a GNI-arányos bérhányad az elmúlt 10 évben a felzárkózó régiós országok között csak Magyarországon csökkent, a többi országban emelkedett.

szegenyhaz grafikon 06

Hogy lehet ez, amikor a bérstatisztikák az elmúlt években a gyors keresetnövekedésről szóltak? Eltekintve a témában zajló vitától és módszertani aggályoktól (lásd itt), megállapítható, hogy az átlagkeresetek továbbra is alacsonyak Magyarországon. A bruttó keretesek vásárlóerő-paritáson és euróban számolva is a legkisebbek között találhatók az EU 27 tagországa között. Euróban nézve az EU-átlag kevesebb, mint felét érik el a hazai bruttó átlagkeresetek, de vásárlóerő-paritáson is csak 64 százalékot.

szegenyhaz grafikon 07

Amit megkapunk, azt sem költjük el. A magyar lakosság megtakarításai jövedelemarányosan igen magasak, nemzetgazdasági szinten ez azt jelenti, hogy a GNI-ból rá eső résznek is kisebb részét költi el. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezt a makrogazdasági szinten érvényesülő jelenséget óvatosan lehet csak lehozni a háztartások szintjére. A magasabb jövedelműek esetében ez a megfigyelés érvényes lehet, ám a lakosság jelentős részének nincs, vagy csak igen kevés megtakarítása van. Ők aligha tudnák növelni a fogyasztásukat a kisebb megtakarítási rátával.

szegenyhaz grafikon 08

Érdekes adalék mindehhez a lakossági állampapírok szerkezete. A teljes lakossági állampapír-állomány közel 80%-a 10 millió forint feletti vagyonokban található, vagyis azoknál, akik jelentős megtakarításokat tartanak fent. Ezért a kamatkifizetések nagy része várhatóan megmarad megtakarításként, és csak kisebb része kerül fogyasztásra.

szegenyhaz grafikon 09

A szegények adója. Az infláció elszállása mindig a szegényeket sújtja jobban, mert a jövedelmük nagyobb részét (akár egészét) költik el, így az áremelkedés a teljes jövedelmüket adóztatja. Ráadásul az elmúlt években elszálló infláció szerkezete is hátrányos volt, hiszen az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat erőteljesebben terhelte - főként az élelmiszerárak elszállása miatt. Ez azt eredményezte, hogy pont azok jártak rosszabbul, akik a jövedelmük nagyobb részét költötték fogyasztásra.

Óvatosság. A magas infláció a bérek és a vagyon reálértékét 2,5-3 évvel visszavetette. Mindig érdekes kérdés, hogy ilyen helyzetre miként reagálnak a háztartások. A fogyasztás simítása esetén az optimista lakosság még áldozni is hajlandó a megtakarításaiból azért, hogy ne kelljen visszafognia a költekezését, életmódját. A mostani válságban nem ez történt, a lakossági bizalom a bizonytalannak ítélt környezetben csökkent, az óvatossági motívum felerősödött, ezért a megtakarítási hajlandóság még emelkedett is.

Hogyan lehetne ezen javítani?

Az MNB hangsúlyozza, hogy a fogyasztás élénkítése érdekében olyan eszközöket kell alkalmazni, amelyek fenntartható helyzetet eredményeznek. Ha a fogyasztás emelkedése a külső egyensúly romlásához vezet, akkor az nem lesz tartós folyamat. Fontos lenne a belső értékteremtés erősítése, ami a GNI bővüléséhez vezet.

Ezt a folyamatot elvileg a beruházások növekedésének kellene segíteni, és látszólag jól állunk, hiszen a beruházási rátánk magas. Igaz, a beruházásra fordított források rövid távon a fogyasztástól veszik el teret, ám ez nem lenne baj, ha a beruházások a jövedelemnövelő hatáson keresztül a jövőben magasabb fogyasztáshoz vezetnének. Azonban a magyar gazdaság évek óta magas beruházási rátája szemlátomást nem tesz ilyet.

Egyrészt azért nem, mert a beruházás betonba ömlik. GDP-arányosan magasak a hazaiberuházások, de ennek szerkezete nem felel meg a technológiai átállás igényeinek. Az építési beruházások GDP-arányos értéke a legmagasabb az Unión belül, miközben alacsony az „okosberuházások” és az immateriális javakba történő invesztíciók aránya - állapítják meg az MNB szakértői. Másrészt azért, mert a beruházási rátánk ma már elsősorban nem azért magas, mert sokat beruházunk, hanem azért, mert drágán. A beruházási piac erőltetett túlfűtése olyan inflációt hozott ezen a területen, hogy még csökkenő beruházási volumen mellett is a gazdasági erőforrások egyre növekvő részét kellett erre fordítani. (Erről részletesebben itt írtunk.)

szegenyhaz grafikon 10

A beruházások egy másik közvetlen hatása, hogy a lakosságnak nagyon sokat kell költeni a lakásra. Az átlagjövedelemhez képest magas lakásárak a háztartásokat megtakarításra ösztönzik.

Összességében tehát a fogyasztás emelkedéséhez a GNI növekedését célzó gazdaságpolitikára van szükség, aminek az alapja a hazai termelékenység és jövedelemtermelő képesség növelése, a bérek fenntartható felzárkózása és a hosszú távú bizalom erősítése - vonja le a következtetést az MNB.

Mindez viszont nem arra utal, hogy gyorsan láthatunk kedvező változást.

Címlapkép forrása: Getty Images

Forrás: portfolio.hu

Cookie-kat használunk

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk a legjobb felhasználói élmény nyújtása érdekében. Ön maga döntheti el, hogy engedélyezi-e használatukat vagy sem. Ha szeretne többet megtudni adatvédelmi szabályainkról és a sütik használatáról, kattintson a 'Több információ' feliratra.