Megfordult a globalizáció, széttöredeznek a piacok - Hová vezet ez?
A globalizáció haszna és hátrányai éles viták tárgya manapság. Nem csak a járvány, de a politikai konfliktusok és a szegényebb országok és társadalmi csoportok kiábrándulása is visszafordították a folyamatot. A kölcsönös függőségek miatt a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok megszakadása az egyszerűsített bírálatok és alternatívajavaslatok által előre nem látott zavarokat okozhat. Ezeket a kérdéseket vitatták meg az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) kutatási szemináriumán Luxembourgban, regionális intézmények, az IMF és kutatók részvételével.
Széttöredezik a világpiac
Elszakadás vagy szétkapcsolódás (decoupling), közelre visszahozás (nearshoring) és hazahozás (onshoring) vannak napirenden. A szállítási láncok biztonsága az akadálytalan együttműködéstől függ – a szállításban, a kereskedelemben és a fizetésforgalomban. A vámkezelés nehézségei, a vámok és a vámon kívüli kereskedelmi akadályok nyomán a vásárlók biztonságosabb források után néznek.
Azon lehet vitatkozni, hogy a protekcionizmus ok-e vagy okozat, de a változás iránya világos, legalábbis rövid távon.
Míg a kereskedelemnek a GDP-hez viszonyított volumene az első világháború előtt 29% volt, a két háború között pedig még ennél is kevesebb, addig 1980-re ismét elérte a 35%-ot, 2010-re 53%-ra nőtt, és az ezt követő tíz évben stabil maradt. 2020-tól, 2023-ra 43%-ra csökkent az ESM ügyvezető igazgatója, Pierre Gramegna által bevezető előadásában ismertetett számok szerint.
Különböző közgazdászok különböző modelljeik alapján különféle szcenáriókat állítottak fel, és ezek szerint a világpiac széttöredezettsége 2 és 7 %-a közötti veszteséget okoz a GDP-ben. A bonyolultabb modellek azt is figyelembe veszik, hogy a kereskedelmi volumen csökkenésével a technológia-transzfer is lelassul, és ez inkább a szegényebb, kevésbé előrehaladott gazdaságú partnereket sújtja. A stabilitást is hátrányosan érinti, hogy a konfliktusok megoldása nehézkesebb lesz, ha nem kockáztatnak kereskedelmi és befektetési kapcsolatokat a felek. A konfliktusok úgynevezett áldozati vagy alternatíva-költsége (opportunity cost) is csökken, ha a résztvevő országok között kevesebb a kapcsolat, nehezebb a kölcsönös megértés, és a konfliktuskezelő lehetőségek hatóereje is csökken. Ennek következtében a sebezhetőbb országok lesznek a legnagyobb vesztesek.
A holland központi bank kutatói meghatározták a kereskedelmi akadályok hatását. Azt találták, hogy a 2020-as években a vámon kívüli akadályok egyre jobban elterjedtek. A hatások pedig: növekvő infláció, amely lenyomja az eszközök (befektetések és ingatlanok) árait, mert felviszi a kamatokat. A GDP általuk becsült 1,7%-os csökkenésével csak egy jótékony hatás áll szemben: a munkanélküliséget mérsékelheti. Egy másik hatás viszont, hogy a világpiacba jobban integrálódott gazdaságokban nőhetnek a jövedelmi egyenlőtlenségek.
A kereskedelmi forgalmat gyakran átirányítják közelebbi országokba. Ez egyébként kedvezhet a gazdagabb kereskedelmi partnereknek, ellentmondva azok érveinek, akik a nemzetközi függéseket azért akarják csökkenteni, mert ez az "elszakadás" a közeli partnereknek segít. Ugyanakkor a regionális együttműködés a szélesebb nemzetközi kapcsolódás és ezáltal a visszaintegrálódás első lépcsője lehet.
A trendekről szólva, amelyeket Anna Ilyina mutatott be az IMF-től: az Oroszország elleni szankciók az orosz-kínai kereskedelem növekedését hozták. Ezen belül azonban érdekes fejlemény, hogy Oroszország kereskedelme az USÁ-val kevésbé csökkent, mint az EU-val. Ennek persze oka lehet az energiahordozók nagyobb részaránya az uniós orosz kereskedelemben.
A fizetési forgalom devizaösszetétele szintén tükrözi a változásokat: a renminbi részesedése most már felülmúlja az amerikai dollárét a Kína-orientált országok kereskedelmében, míg a kettő Kína kereskedelmében körülbelül egyenlő súllyal szerepel. Egy másik eltávolodási jelenség, amely azonban valószínűleg a kockázatkerülés erősödését jelzi, hogy sok jegybank tartalékában megnőtt az arany részaránya és a Kína által tartott amerikai államkötvények állománya drámaian lecsökkent. Az USA dollár még mindig a legnagyobb szerepet játssza összességében világszerte a fizetésekben, míg az euró lassan növeli súlyát. Legalábbis 2020-ig ez volt a helyzet. Az orosz rubel szerepét mesterségesen erősíti, hogy Oroszország ragaszkodik ahhoz, hogy az energiaimportot partnerei rubelben fizessék, aminek a szerepe elsősorban annak kompenzálása, hogy a nyugati szankciók miatt az ország hozzáférése az euróhoz és a dollárhoz nehezebb lett. A kínai deviza és a helyi pénznemek jelentősége két okból nő: a kereskedelmi forgalom átirányítása és a fejlődő országok azon törekvése miatt, hogy csökkentsék függőségüket a nyugati túlsúlytól.
Az IMF elemzései azt is mutatják azonban, hogy a világgazdaság szereplői még mindig kölcsönösen összekapcsolódnak: azokban az országokban például, amelyekben az USA-ból származó import csökkent, szintén csökkent a kínai export és közvetlen kínai beruházás is.
Az IMF háromszintű megközelítést javasol a világ "összetartására":
a sokoldalú elkötelezettségeket fenn kell tartani azokon a területeken, ahol közösek az érdekek, szabálykövetésre van szükség, ahol csekélyebb az egyetértés, és végül az egyoldalú lépések hatásainak enyhítése érdekében kell együttműködni ott, ahol az érdekek eltérnek. A kereskedelem digitalizációja megkönnyíti a távolabbi partnerekkel folytatott kereskedelmet és az ezekhez kapcsolódó fizetéseket, de ezt nem mindig használjuk ki. Maria Demetzis a Bruegeltől hozzátette ehhez, hogy egy új szabályrendszerre van szükség, mert a harmadik világ országai jogosan vetnek fel sok sérelmet.
Globális integráció - vs. tömbösödés
Hogy lehet mérni az országok politikai közelségét, a világgazdaság fragmentációját, illetve ennek ellentétét, a világméretű integrációt? Van több globális integrációs index is (lásd például a Világbank összefoglalóját, vagy az EU által használtakat), 8 és 30 közötti számú egyedi indikátorral, amelyek a kereskedelmi, pénzügyi, befektetési, technológiai, személyes, politikai és társadalmi integrációt mérik. Egyesek a forgalom és kapcsolatok mértékét, mások azok intenzitását vagy a nemzetközi partnereknek egy ország kereskedelmében vagy teljes gazdasági tevékenységében képviselt részarányát mérik.
A WTO kutató munkatársa, Eddy Bekkers viszont hangsúlyozta, hogy a kereskedelmi nyitottság nem egyedüli fokmérője a gazdasági integrációnak – más pénzügyi és intézményi szempontokat is figyelembe kell venni. A kereskedelem és a befektetések országok közötti megoszlása mellett a kereskedelmi fizetések devizaösszetétele szintén jellemezheti egy ország integráltságát a világgazdaságba.
Két ország közeli volta is legalább három dolgot jelenthet: földrajzi közelséget, egy régióhoz, vagy egy regionális együttműködéshez tartozást, vagy a politikák közelségét. A földrajzi távolságot könnyű mérni, míg egy regionális együttműködés két tagja földrajzilag távolabb lehet egymástól, mint két szomszédos együttműködés két tagja. A politikai közelséget általában az ENSZ közgyűlésében leadott szavazatok elemzésével határozzák meg. Ezáltal az országok különböző csoportokba sorolhatók. A két fő blokkot lehet nyugati és keleti blokknak nevezni, vagy egy nagyhatalomhoz tartozással (USA, Kína vagy Oroszország) lehet jellemezni egy-egy csoportot.
A szemináriumon bemutatott kutatási projektek eredményei képet adnak arról, hogy hogyan változott a nemzetközi együttműködés a legutóbbi években.
Tisztán látható a tendencia, hogy a távolabbi partnerekkel fenntartott kapcsolatok gyengültek.
Látható ugyan egy tendencia, vagy legalábbis hallhatók olyan hangok, hogy a fejlett országok aggódnak a fejlődő világból eredő szállítási láncok kockázatossága miatt, mégis ezek az országok jobban integrálódtak, mint az alacsonyabb nemzeti jövedelmű gazdaságok. Az ázsiai országok integrációs szintje nagyon eltérő – egyesek erőteljesen integrálódtak, mások nem. Ezen országokat vizsgálva látszik, hogy közülük egyesek (mint például Vietnam), de néhány más régió gazdaságai is, mint például a latin-amerikai Mexikó, összekötő szerepet látnak el, kapcsolataik hasonlóan szorosak mind a nyugati, mind a keleti blokkba sorolható országokkal. Ugyanakkor a fragmentáció geopolitikai tömbök szerint erősebb, mint földrajzi régiók szerint. Ebben a tekintetben világosan meg lehet különböztetni egy nyugati orientációjú és egy Kína-orientált tömböt.
Az ASEAN tagjai közötti kereskedelmet kevésbé befolyásolják a különbözőségek, az ASEAN-hoz kapcsolódó három ázsiai országgal (Kína, Japán és Korea) folytatott kereskedelem azonban jobban differenciált politikai hovatartozás szerint.
Fizetési rendszerek és devizák használata
A kereskedelem mellett a fizetési rendszerek és devizák használata is jelzi a világ különböző részeinek fokozatos elkülönülését. A kínai deviza fentebb említett nagyobb mértékű használata mellett egyre több ország állapodik meg kétoldalúan egymás pénznemének kölcsönös használatáról kereskedelmi forgalmukban. Növekszik az orosz és a kínai külön nemzetközi fizetési platformok jelentősége is. A szeminárium indonéziai és arab résztvevői is úgy értékelték ezt a tendenciát, mint fontos lépést saját függetlenségük érdekében és hogy kevésbé legyenek kitéve a fejlett gazdaságok ingadozásainak.
Az általános geopolitikai kockázat szintén befolyásolja a politikai és gazdasági szereplők hajlandóságát a nyitásra vagy az elzárkózásra, mondta Vikkram Slngh a torontói egyetemről, aki Latin-Amerikát elemezte. A nagyobb geopolitikai kockázatú időszakokban jobban csökkent a latin-amerikai országok USA importja, mint a Kínából érkező forgalom. Ennél is kevésbé hatott az általános geopolitika kockázat Kínába irányuló exportjukra. Ennek oka lehet az állami vállalatok kisebb kockázatérzékenysége és a bejáratott szállítási láncok megváltoztatásának tehetetlenségi nyomatéka.
A geopolitikai kockázat hatására az országok igyekeznek átirányítani kereskedelmi forgalmukat saját geopolitikai tömbjük tagjai felé.
Az euróövezeti helyzetről az ESM vizsgálatai azt mutatják, hogy a portfolióbefektetések érzékenyebbek a geopolitikai távolságra, mint a közvetlen beruházások. Normál körülmények között a kockázati szint növekedése a portfolióbefektetőket a "biztos kikötők" (safe havens) felé orientálják, és az euróövezet egyike ezeknek a célterületeknek. Ha azonban eleve nagy a geopolitikai kockázat szintje, vagyis konfliktusok és a rivális nagyhatalmak elidegenedése, vagy akár háborúk jellemzik a környezetet, a nagyobb geopolitikai távolságban lévő befektetők kevesebbet fektetnek be euróban.
Hudecz Gergely, szintén az ESM közgazdásza, további érdekes jelenségekre mutatott rá: míg 2020 előtt a világ országainak 80%-a többet kereskedett az Egyesült Államokkal mint Kínával, ez mára megváltozott. Az országok 70%-a számára Kína az import fő származási helye. Ezt ellensúlyozza viszont az, hogy csak a nemzetgazdaságok 30%-a számára Kína a fő exportpiac. Azt is bemutatta Hudecz Gergely, hogy az ágazatok között is jelentős az átrendeződés: a fejlődő gazdaságok vonulnak ki a munkaintenzív területekről. Az ASEAN+3 makrogazdasági kutató hivatala (AMRO) szintén úgy találta, hogy ezen országok kereskedelme profitált a feljövő iparágakból, míg a hanyatló iparágakat mellőzték.
Lehetséges stratégiák és politikák
A szeminárium utolsó része megkísérelt lehetséges stratégiákat és politikákat felvázolni ebben a környezetben. A kapcsolatok lazítása öngerjesztő folyamattá válhat, mert a – főleg az USA által kivetendő – szankcióktól való félelem miatt sok ország, amely Kínával vagy Oroszországgal kereskedik, befelé fordul, vagy legalábbis elfordul a nyugattól. Az IMF kiadott egy útmutatót a tartalékok menedzseléséről a jegybankok számára, felismerve, hogy a pénznemek diverzifikálása előnyös lehet, de szükség van egy jó koordinációra is.
Amikor azonban az arab országok csatlakoztak a BRIC kezdeményezéshez, mégsem növelték saját devizáik részarányát jegybanki tartalékaikban. A kínai deviza használatát, amelyet 2015-ben kezdtek el, de ami csak nemrég kapott lendületet, az ASEAN országok ugyanakkor egy lehetőségnek tekintik, hogy ne kelljen mindent egy domináns devizára átváltani. Öt tagállamuk megállapodott egy QR-kód alapú fizetési rendszerben, és az ASEAN pénzügyminiszterei nemrég egy új kölcsönalapot is létrehoztak. A helyi pénznem használata növeli ellenállóképességüket, mondta Yogi Rahmayanti az Indonéziai Pénzügypolitikai Ügynökségtől.
Az euroövezet természetesen a stratégiák tekintetében is kiemelt figyelmet kapott a rendezvényen. Az euró szerepe nem erősíthető meg az euroövezet kiterjesztése nélkül, mondta Maria Demetzis a Bruegeltől, míg José Ramon Perea és Lucile Collin az Európai Bizottságtól kifejtették a "nyitott stratégiai autonómia" lényegét, amelynek alapja a szabad verseny védelmezése, de ugyanakkor a szállítási láncok, infrastruktúra és a beruházások védelme is harmadik felek fenyegető akcióival szemben.
Az IMF részéről Anna Ilyina figyelmeztetett, hogy
a korlátozások Pandora szelencéjét nyithatják ki, mert a válaszintézkedések öngerjesztő spirálhoz vezethetnek.
A regionalizáció és a globalizáció nem zárják viszont ki egymást, és ahol világméretű cselekvésre van szükség, mint a klímaváltozás és a digitális kereskedelem területén, az "egyetértők koalíciója" törheti az utat, míg más, szabály-alapú kezdeményezések új együttműködési területeket tárhatnak fel. A világban uralkodó logika ma azt jelenti, hogy míg a nagy országok könnyebben tudnak világméretekben együttműködni, kis országok számára lehetséges saját régiójukban nagyobb befolyásra szert tenni.
A szeminárium záró üzenete az volt, hogy a jegybankok követik a fejleményeket, és készek cselekedni, ha kell, mint ahogy a Fed is rendelkezésére bocsájtott azoknak, akiknek szükségük volt rá, egy hitelkeretet.
Címlapkép forrása: Getty Images
Forrás: portfolio.hu