Hegyalja

Magyarország legismertebb kistájegysége. Teljesebb nevén Tokaj-Hegyalja, mely szőlő- és borkultúrájáról vált világhírűvé. A történelmi borvidék kiterjedése az abaújszántói Sátorhegyektől a sátoraljaújhelyi Sátorhegyekig tart, ahogyan a régi latin mondás tartja: "Incipit in Sátor, desinit in Sátor". Területét az évszázadok során - elsősorban az itt termelt borok minőségét védve - többször körülhatárolták: 10, 21, de legfeljebb 32 települést érdemesítettek arra, hogy a hegyaljai borvidékhez tartozónak vallhassa magát.

Szőlőjéről, boráról, természeti szépségeiről már a magyarok első történetírója, Anonymus is megemlékezik Gesta Hungarorumában. Egyes források szerint o maga is errol a vidékrol származhatott, itt minden patakot, hegyet, dulot ismer, s meg tud nevezni.

Tokaj-Hegyalja a 16. század közepétől vette át a törökök által elfoglalt szerémségi borvidék szerepét. A 17-18. században élte virágkorát, gazdag mezovárosok sora alakult ki területén: Szerencs, Tállya, Mád, Tarcal, Tokaj, Abaújszántó, Erdőbénye, Tolcsva, Bodrogkeresztúr, Sárospatak, Sátoraljaújhely.

Magyar alapnépességét a középkorban betelepített vallonok (olaszok) színezték: feltételezhetoen az ő emléküket őrzik Olaszliszka, Bodrogolaszi, Tállya helységnevei. A 17. századtól a különböző népek valóságos gyűjtőhelyének számított: a magyarok mellett megtalálhatjuk itt a ruszin, szlovák, lengyel szőlőmunkások utódait, a sváb telepítésu falvakat, a rác, görög, zsidó kereskedok írásos dokumentumait és tárgyi emlékeit. Kultúrájuk nyomai fellelhetők a görögkeleti templomokban, a lakó- és gazdasági épületeken, a zsidó temetőkben, a népélet szokásvilágában, az itt-ott még élő nemzetiségi nyelvhasználatban.

Tokaj-Hegyalja gazdag kulturális és történelmi örökséggel rendelkezik. E vidék a bölcsője a magyar reformációnak, a protestáns iskolakultúrának, a magyar nyelvű irodalomnak. A literátor-prédikátorok nem egy jelentos alakja született vagy élt és alkotott a Hegyalján. Szkhárosi Horvát András, a korai reformáció legjelentősebb énekszerzője Tállyán, Batizi András Tokajban működött prédikátorként; Kálmáncsehi Sánta Márton, a hitvitázó irodalom legkiemelkedobb egyénisége, valamint Dévai Bíró Mátyás, a "magyar Luther" többek között Újhelyben hirdette az új tanokat; Bencédi Székely István Abaújszántón, Liszkán volt iskolamester; Geleji Katona István Abaújszántón, Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen tanult. E táj, az abaúji-zempléni vidék a születési helye a magyar irodalom egyik legnagyobb teljesítményének, Károlyi Gáspár bibliafordításának.

Az erdélyi fejedelemség függetlenségi harcai és a kuruc szabadságmozgalmak (Bocskai, Thököly, a Rákócziak) gyakran érintették a Hegyalját, nem egyszer kiindulópontjai voltak, gazdasági hátteréül szolgáltak, résztvevői is innen kerültek ki. E tájon született II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos. Az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban jelentos szerepet játszottak a hegyaljai mezővárosok önkéntesei.

A kulturális és történelmi hagyományok mellett a Hegyalja boráról híres. "Vinum regum, rex vinorum" - itt készül "a királyok bora, a borok királya". A sajátos éghajlat, a vulkánikus talaj, a különleges pincék és az évszázados tapasztalat együttesen eredményezik a világon sehol másutt fel nem lelhető furmint, hárslevelű, muskotályos borokat, a szamorodnit és az aszút. "Áldott legyen a föld, mely termette, a hölgy, aki küldötte, és áldott legyek én, hogy megkóstolhattam" - így dicsőítette a hagyomány szerint XIV. Benedict pápa a tokaji bort és az adományozó Mária Teréziát.