Bodrogköz

A Bodrog és a Tisza közötti alföldi jellegű kistájat északról a Latorca folyó határolja el a szomszédos területektől. Csak déli része tartozik hazánkhoz, a Felső-Bodrogköz Szlovákia része 1920-tól.

A honfoglaló magyarság első megtelepedési helye ez a vidék. Anonymus így ír erről: "Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta... Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam; s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették".

A honfoglalók egyik legjelentosebb temetkezési helyét találták meg a régészek 1986-ban a bodrogközi Karoson: a leletek azt bizonyítják, hogy az itt eltemetettek még az Etelközben születtek, s részesei voltak a honfoglalásnak és a kalandozásoknak. Igen gazdag a leletanyag: díszes markolatú szablyák, tegezek, nyílszerkezetek, veretes övek, díszes lószerszámok, ezüst és arany ékszerek, tarsolylemezek, arab és itáliai ezüstpénzek, gyöngyök, aranyozott ezüstlemezes hajfonatkorongok stb. kerültek elő.

A Bodrogköz a honfoglalás óta lakott, zömében magyar népességgel. Az egykor mocsaras, lápos, vízjárta terület mai arcát a 19. század második felében, a folyószabályozások és lecsapolások után nyerte el. Archaikus jellegu népi kultúráját egészen a 20. századig megőrizte, éppen közlekedési, földrajzi zártsága miatt.

Sátoraljaújhelyből Alsóberecki irányában, Sárospatakról Vajdácska felé közelíthető meg. A Bodrogközből Pácinnál van határátkelőhely a Szlovák Köztársaságba. A szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe Cigándnál a Tiszán át vezet híd.

A Bodrogköz szép alföldi jellegu vidék, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a Zempléni-hegységre, s majdnem minden pontjáról látható a tokaji Nagy-hegy. A Tisza és a Bodrog folyók fűz- és nyárfaligetes partjai, ártéri erdői, morotvái, szép rétjei, gazdag mezői különösen tavasszal és ősszel csábítanak kirándulásra. Az ártereken a mocsári növényzet maradványai még fellelhetőek: pl. a gyékény, a káka, a nád, a sás, a nőszirom, a sulyom. Előfordul a kócsag, a daru, a hattyú, a szürke gém, a szárcsa, a vízi tyúk és a fekete gólya is.

A folyók partjain fürdésre, vízitúrázásra nyílik lehetoség: Felsobereckinél a Bodrog, Cigándnál a Tisza partján vannak kellemes fürdőhelyek a hatalmas nyárfák alatt. Kitűnő horgászhelyek találhatók Pácin és Karcsa környékén, valamint Vajdácska, Alsóberecki, Sárospatak határában a Holt-Bodrog morotváinál.

A Bodrogköz legértékesebb muemléke Karcsán található. Az Árpád-kori, román stílusú templomot feltehetoen a johannita lovagrend építette, amely a 12. századi oklevelek szerint akkor Karcsának is földesura volt. A korábbi körtemplomhoz építették a vidék leggazdagabb faragványos díszítésű templomát, vörös kőből.

Másik értékes muemléke a pácini Mágóchy-Alaghy-Sennyei-féle várkastély. Középkori eredetű reneszánsz stílusban épült 1581-1591 között, 17. századi kiépítéssel és 19. századi átalakításokkal nyerte el mai arculatát. Homlokzatán gyönyörű sgrafitto található. Ma Bodrogközi Kastélymúzeum néven a tájegység múzeuma. Állandó kiállításai: 1. Kastélyenterior. A reneszánsz kastélybelső hangulatát 16. századból származó asztalokkal, székekkel, habán kályharekonstrukcióval, tálalószekrényekkel, kelengyeládával, imazsámollyal, festményekkel érzékeltetik. 2. A Bodrogköz népélete. A földszinti 5 terem a kistájegység népéletét. mutatja be (textilmuvészet, népviselet, parasztház szobabelsok stb.). 3. Czinke Ferenc grafikusművész alkotásai.

A kastélyt körülvevő park természetvédelmi terület, ahol bizonyos korlátok között kirándulások, sportrendezvények szervezhetők.