Vissza a címlapra Olvasói levelek
Hírmozaik - Kultúra - Sport - Helyzetkép - Nyílt tér - Aktuális - Objektív

EZT IS SZÓVÁ TESZEM!
„Emberé a munka, Istené az áldás.(?)“

Ezek a szép szavak, áhítatra, becsületre és jó munkára buzdítják az embert. De hát nincsen ez így mindig ebben a differenciált, felzaklatott emberi társadalomban, ahol hajlamosak az emberek egymás ellen júdáskodni, még egy csekély ellenszolgáltatásért is sőt annak ellenére, hogy a saját pénztárcája is kiürül a szomszéd társaiéval együtt.
Hogy mire alapozom ezt a feltevést? Hát bátorkodom elmondani, leírni.

Ez a ház, melyben lakom több mint harminc éve, (36-társtulajdonos lakótársammal együtt), már az elmúlt éven, általános tatarozásra szorult. Az említett lakóház a Bercsényi utcában van. Kimagasló, négyszintes ház, és jól szemügyre vehető. Az erre közlekedő emberek közül többen megkérdezik, hogy miért van ennek a ház falának különböző színe? A keleti oldala fehér, a két vége alig fehér, és a nyugati oldalon a vakolat van, melyet nem festettek le a vízhatlan fehér festékkel. (a munkára csak egy év garanciát vállaltak, szerintük, büntetésből), de erre majd visszatérek. A fal színe kopott-tégla, vagy drapp színű, ki tudná megmondani?

Az említett ház tatarozását 1999. május-júniusban kezdték el az állványozással, és párhuzamosan szállították az anyagot. Az állványozás után kezdték leverni a vakolatot. A lakótársaim között voltak olyanok, akik részben hozzáértéssel figyelték a munka menetét, és véleményezték hogy a régi vakolatot, amit még kalapáccsal sem tudnak leverni, különösen a függő-erkélyek oldalán, hagyják meg és fessék rá a védő anyagot. Igaz, hogy ebből egy kis vita támadt, de mégis beleegyeztek.

De közben akadt egy másik félreérthető beruházás, a harmadik emeleti lakótársak egyéni óhajának teljesítése a Lakásfenntartó Szövetkezet részéről /úgymond, belefér a keretbe / a legfelső függőerkély fölé esőernyő-tető létesítése. A lakótársak többsége reklamálta a többlet-kiadást, de ennek ellenére megcsinálták, de csak négy lakótársnak, azzal az állítással, hogy a lakótársak fedezték a költséget????.

A többlet munkával kapcsolatosan feltett kérdéseinkre a szövetkezet vezetője, és a vállalkozó „adták a sértődést“, mondván, hogy a társtulajdonosok bizalmatlanok velük szemben, ezért büntető-szankcióval fenyegették a társtulajdonosokat.

Még említésre méltó az is, hogy a lakótársak arra lettek figyelmesek, hogy amikor kihordták az anyagot a társasház tatarozásához, akkor elkezdődött az utca szemben lévő oldalán a magántulajdonban lévő egyik-másik ház falazatának a tatarozása, és a /maszek/ bácsik sündörögtek a házunk körül és edényekben, zsákokban, még kocsi csomagtartójában is cipelték az anyagot. És mi lett a vége? Alig tudták befejezni a “társasház” tatarozását. A malteros legények több száz méterről kézitalicskával cipelték napokig egy másik tatarozás telepéről a maltert, hogy nagy keservesen a front-vakolatot befejezzék.

Azt hiszem a leírtak alapján érezhető milyen minőségi munkát végeztek ezek az emberek. Ezért a munkáért, amit be sem fejeztek, 160.000 forintot számoltak fel a 49-50 m2 alapterületű lakások tulajdonosai zsebére.
A felsoroltak alapján, ezért az “emberi” – munkáért Isten áldása nem jár.

Szabó István, nyugdíjas


Tisztelt Főszerkesztő Úr!

70 éves újhelyi állampolgár vagyok, itt születtem, és itt éltem jóban, rosszban. Szeretettel olvasom a lapjukat, ebből értesülök mindenről. Sajnos két műtéten estem át, mozgáskorlátozott vagyok. Már 30 éve ígérik a csatornázást, ami már tűrhetetlen, mert még eddig semmi sem történt a hecskei részen. Tűrhetetlen állapotok uralkodnak, és ezzel kapcsolatban keveset olvasok a lapjukban. Hány pályázatot kell még megnyerni, hogy ez dűlőre jusson. Az üléseken csak egymást szapulják a képviselők, s nem engedik a város atyját dolgozni és tenni valamit ezért a városért. Így mi, tősgyökeres polgárok, csak megundorodunk saját életünktől, hisz az ember még egy rendes illemhelyet sem tud kialakítani magának. Maradok tisztelettel egy lelkes olvasójuk. Remélem, szavaim meghallgatásra találnak, még halálom előtt.

Név és cím a szerkesztőségben


A pökhendi kioktató

A postaláda nap mint nap az üzletek által reklámozott prospektusokkal van tele. Egyes akciós termékekkel igyekeznek a vevők kedvébe járni. Így történt meg, hogy Sátoraljaújhelyen a Dózsa György út sarkán lévő “DM” üzletbe betérjek vásárlás céljából. Nem szenteltem nagyobb figyelmet arra, hogy május 4-től tart az akciós vásár. Különben is a négyoldalas prospektus hátlapjának alsó margóján van kisbetűkkel feltüntetve az akció időpontja. Mikor elmondtam a jövetelem szándékát, egy fiatal elárusító férfi közölte velem ezt: “Úgy látszik, nem tetszik tudni olvasni, mivel az akció nem ma (2-án), hanem 4-én kezdődik. A kijelentésén szinte megmerevedtem és néztem az eladóra, mire ő a mondását még egyszer megismételte, valószínűleg azért, hogy jobban megértsem. Én könnyeimet nyelve fordultam ki a boltból és azon tűnődtem, hogy ez a fiatalember egyáltalán járt-e iskolába. Ha igen, akkor egyáltalán tanult-e illemtant? Régebben az ilyen kereskedőt eltanácsolták a munkahelyéről. Szerintem az eladó a vevőért van, és köteles azt mindig illedelmesen felvilágosítani és kiszolgálni, nem pedig kioktató pökhendi válaszokkal a vevőt elmarasztalni, megalázni. Én ebbe a boltba soha sem teszem be többé a lábam!

Egy újhelyi Májuskút utcai vásárló